Botanikai jutalom learatása

Cassandra Quave jobb lábának részleges amputációja három éves korában – a sok sebészeti beavatkozás egyike vállalták, hogy segítsenek neki megbirkózni veleszületett csontrendszeri rendellenességeivel – lehetővé tette számára, hogy egy protézis. Ennek azonban ára volt: egy agresszív staph-fertőzés, amely kis híján életét vesztette. Az antibiotikumok segítettek Quave-nek legyőzni azokat a mikrobákat, amelyek megtámadták az amputáció helyét, de minden évben mások százezrei halnak meg olyan baktériumok miatt, amelyek a modernek számára áthatolhatatlanná nőttek gyógyszerek.

Quave most az Emory Egyetem bőrgyógyászati ​​és humánegészségügyi professzoraként összpontosított rá karrier ezeken a szuperbaktériumokon, új utakat keresve az ellenük való küzdelemre az emberiség eredeti gyógyszerforrása, a növények között. Az emlékiratában A Növényvadász, részletezi küldetését, amely a perui dzsungelből Koszovó hegyeibe vitte, miközben arra kér bennünket, hogy fontoljuk meg, mit elveszítjük, ha megszakítjuk kapcsolatunkat a természeti világgal – és mit nyerhetünk, ha közelebbről megvizsgáljuk a környező élő tájakat minket.

Hogyan váltotta fel az orvostudomány iránti érdeklődését a fogyatékossággal való felnőtté válás?

Születéstől fogva alapvetően az orvostudományba merültem. Az amputáción túl meg kellett hosszabbítani a combcsontomat, kiegyenesíteni a hátam, újjáépíteni a csípőmet. Az, hogy oly gyakran voltam orvosi környezetben, és láttam, hogy más gyerekek nagyon szörnyű problémákkal foglalkoznak, megragadt bennem. Az agyam két dologra koncentrált, amelyeket az orvostudományban a legfontosabbnak tartottam: a műtétre és a gyógyszeres beavatkozásokra.

Hogyan segít a mostani munka a bakteriális fertőzések elleni küzdelemben?

Szeretem a brazil borsfa példáját, mert ez egy esélytelen történet. Floridában, ahol felnőttem, mindenki utálja, mert ez egy invazív gyom. Brazíliában azonban régóta használják a hagyományos orvoslásban sebek és fekélyek kezelésére. De ezt a felhasználást a tudomány még nem magyarázta meg, amíg a laborommal nem jöttünk. Azt találtuk, hogy nem úgy működik, hogy gátolja a baktériumok növekedését. Ehelyett az általunk izolált vegyületek blokkolják a kommunikációs rendszereket a staph baktériumokban. Nem tudják koordinálni a támadásaikat, ami alapvetően nem mérgezővé teszi őket.

Hogyan került kutatása középpontjába a növények gyógyászati ​​felhasználása?

A modern orvoslás már most is számtalan, eredetileg a növényvilágban fellelhető újításból profitál. Az érzéstelenítés fejlődése például az Amazonasból származó dartmérgeknek köszönhető. A pangásos szívelégtelenség kezelésére használt egyes terápiák növényi alapú gyógymódokból származnak, amelyeket a Brit-szigeteken élő idősebb gyógynövényes nők használnak. Még mindig azon kapom magam, hogy át kell nevelnem más tudósokat, akik úgy vélik, hogy a növények tanulmányozása nem érdemes próbálkozás.

Miért ne?

Ennek része az is, hogy annyira elszakadunk a természettől; gyakran nem gondolunk bele, honnan származik élelmiszerünk, ruhánk és gyógyszerünk nagy része. Van még az a gondolat, hogy már megvizsgáltuk a növényeket, és mindent értékesnek találtunk. De ez egyszerűen nem igaz; 33 000 olyan növényfaj létezik, amelyeket az emberek gyógyszerként használtak, de még mindig a nagyon alacsony százak között vagyunk azok közül, amelyeket szigorúan tudományosan értékeltek. Rengeteg kémiai sokféleség vár felfedezésre.

Miközben sebésznek tanultál, az Amazonasba utaztál, hogy egy hagyományos gyógyítóval, Don Antonioval dolgozzon együtt. Hogyan változtatta meg ez az élmény a szemléletedet?

Először találkoztam azzal a gondolattal, hogy a nyugati mellett léteznek más gyógyászati ​​formák is. A Don Antonio-val való együttműködés lehetővé tette számomra, hogy ne csak a hagyományos gyakorlatok működését lássam, hanem azt is, hogy hol lehetnek a nyugati megközelítések hiányosságai. Gyerekként gyakran úgy éreztem, hogy inkább problémaként kezelnek, mint személyként – nem azért, mert az orvosok nem törődnek, hanem azért, mert szigorúan korlátozzák, hogy mennyi időt tölthetnek a betegekkel. Amit Don Antonio mellett tapasztaltam, az egy beteg-gyógyító kapcsolat volt, amely sokkal inkább érintett volt; több volt az érzelmi kapcsolat, még a fizikai kapcsolat is. Ennek a kapcsolatnak a pszichológiája valóban kulcsfontosságú a gyógyulás folyamatában.

Miért olyan fontos, hogy közvetlenül ezekkel a gyógyítókkal dolgozzunk együtt?

Jelenleg a hagyományos tudás hatalmas elvesztésével nézünk szembe. Az Amazonasban dolgozva nagyon világosan láttam, hogy a nyugati orvoslást távoli helyekre igyekeznek eljuttatni problémákat okozhat, mert kiszorítják a hagyományos tudásrendszereket a helyi használatáról erőforrások. És amikor ezeknek a közösségeknek már nincs pénzük modern gyógyszertáraik feltöltésére, semmi sem marad. Az etnobotanika egyik fő feladata a tudás megőrzése és dokumentálása. De ez nem olyan egyszerű, mint csak mindent leírni; valójában ezeknek a hagyományoknak a ápolásáról és támogatásáról szól magukban a közösségekben. Idős nagyszülőktől tanulok, akik növényeket használnak gyermekeik és unokáik kezelésére. De akkor nagyon fontos, hogy megpróbáljuk visszaadni ezt a tudást a közösségnek – akár egy etnobotanikus kert, helyi nyelvű könyv írása, vagy helyi kulturális szervezetekkel való együttműködés workshopokat tartani.

Hogyan kapcsolódhatunk jobban a minket körülvevő növényekkel?

A gyógyszerek körüli történetek nagy része hangsúlyozta az egzotikumot – azt, hogy messzi, távoli helyekre kell mennünk, hogy új gyógymódokat találjunk. És a munkám során különböző helyekre járok. De sok olyan faj található a környékünkön, amelyek szintén fontos szerepet töltenek be a ma ismert életben – legyen szó akár faanyagban, élelmiszerben, ruházatban vagy más alkalmazásokban való felhasználásukról. Az egyik egyszerű módja annak, hogy jobban ráhangolódjon, ha megismeri néhány élőlényt, amellyel naponta találkozik. Az lenne a kihívásom, hogy csak egy fajt válasszak, hogy megismerjem. Lehet, hogy egy tölgyfa a kertben, vagy egy gyermekláncfű. Vessen egy másik pillantást; megtudja, mire használták. Segíthet más szemmel látni a természeti világot.