Amikor egy szeretett személy visszaesik

Egy fiatal férfi lábadozóban függőség egyszer elmondta nekem a véleményét a visszaesés fájdalmas következményeiről: „Nem a visszaesés az, ami zavar” – mondta. „Ez az önverés, ami utána jön. Ez az az elképzelés, hogy elbuktam, és idióta vagyok!

Hozzászólásai felfedik az érzéseit szégyen ami sok gyógyulni igyekvő embert megvisel. Amikor a visszaesést személyes kudarcnak tekintik, szégyenérzetük fokozódik, ami viszont alááshatja a gyógyulást. Ezért sok terapeuta próbál segíteni az ügyfeleknek, hogy a visszaesést úgy tekintsék antanulási lehetőség, nem pedig kudarc, a könyv szerint Motivációs interjú: Az emberek felkészítése a változásra.

A szerzők, William R. Miller és Stephen Rollnick a visszaesést a változási folyamat normális részének tekinti. „Nehéz lehet fenntartani a viselkedésváltozást” – mondják, de „gyakran a visszaeső embereknek nagyobb esélyük van a sikerre a következő ciklusban. Gyakran tanultak új módszereket a régi viselkedési formák kezelésére, és most részsikerekre támaszkodhatnak.”

Természetesen, mint sok család olyan tragikusan megtanulta, visszaesve a drogok és alkohol azt jelentheti, hogy a szeretett személy nem kap esélyt a sikerre „a következő ciklusban”. A túladagolás és más halálos balesetek a nagyon is valós lehetőség a visszaesők számára, ezért a visszaesés kísértete lebeg olyan erősen a családok és a családok feje fölött. barátok. Mi félelem visszaesés, tudva, hogy még egyszer lehet, hogy túl sok.

Hogyan birkózunk meg azzal a tudattal, hogy a visszaesés gyakori és egyben veszélyes? És el kell hinnünk, hogy a visszaesés elkerülhetetlen?

Elkerülhetetlen a visszaesés?

Az egyszerű válasz erre a kérdésre: Nem. Nem mindenki visszaesik. Vannak, akik magas fokú motiváció, az elkötelezettség és a változásra való hajlandóság elkerülheti a visszaesést, különösen, ha a kihívások reális megértésével és egy olyan támogató hálózattal vannak felvértezve, amely elősegíti a pozitív változást. Vannak, akik úgy döntenek, hogy megtisztulnak, gondosan megterveznek, és megtesznek mindent, ami a józanság eléréséhez és megőrzéséhez szükséges.

Sokkal gyakoribb azonban, hogy az emberek nagy reményekkel és jó szándékkal lépnek be a felépülésbe, de elvakulnak a kiváltó okok vagy a vágyak, vagy egy téves számítás, hogy milyen nehéz lesz. A felépülés fizikai, szociális és érzelmi kihívásai intenzívek. Az átmeneti enyhülést nyújtó viselkedések csábítása elsöprő lehet. Ez az oka annak, hogy sokan újra és újra átvészelik a kijózanodás és a visszaesés időszakait, mielőtt tartós gyógyulást érnének el.

Bár a visszaesések nehézkesek, vannak lépések a helyzet javítására. Íme az öt leghatékonyabb:

1. Védje meg határait. Könnyű engedni annak a késztetésnek, hogy megoldjuk kedvesünk problémáit. De a visszaesés érzelmi zűrzavara megfoszt bennünket a tisztánlátástól. Ezáltal kevésbé vagyunk képesek valódi segítségre lenni. Fogadja el, hogy a visszaesés a felépülési folyamat része, és összpontosítson saját maga gondoskodására.

2. Expressz támogatás. A legtöbb ember mély kudarcot érez, amikor visszaesik. Ellensúlyozhatjuk ezt a negatív reakciót, ha emlékeztetjük őket arra, hogy a visszaesés gyakori, és újrakezdhetik. Mondhatjuk: „Már sikerült. Megteheted újra."

3. Kerülje a megszégyenítést. A szégyen miatt értéktelennek érezzük magunkat, és megfosztja tőlünk az újrapróbálás szándékát. A szégyen azt mondja az embernek: „Nem érdemlek meg jobb életet, akkor miért is próbálkoznék vele.” Ahogy Carl Jung pszichológus megjegyezte: „A szégyen lélekevés érzelem.” Segíthetünk csökkenteni ezt a szégyent, ha emlékeztetjük szeretteinket, hogy a függőség betegség. A visszaesés a betegség tünete, nem ok a szégyenre.

4. Reményt nyújtani. Mivel sok gyógyuló embernek nincs sok bizalom képességeikben, annak tudata, hogy valaki hisz bennük, mentőöv lehet a sötét időkben. Emlékeztethetjük szeretteinket, hogy a visszaesés átmeneti állapot, és hatalmukban áll egy jobb jövő építése. Reményteljes hozzáállással bátoríthatjuk szeretteinket, hogy keressék és találják meg a szükséges segítséget.

5. Gyakorold az önegyüttérzést. Egy szeretett személy visszaesésének tanúja lenni soha nem könnyű. Fájdalmainkat enyhíthetjük, ha megadjuk magunknak azt a gondoskodást és kedvességet, amit egy rászoruló kedves barátunknak adnánk. Amikor önrészvétet gyakorolunk, ápoljuk szellemünket és megőrizzük lelki békénket. Ez viszont lehetővé teszi számunkra, hogy őszintébben segítsünk azoknak, akiket szeretünk.